Valaha réges régen történt, hogy egy ember, akinek meglehetősen sanyarú sorsa volt, így fohászkodott Istenhez: Istenem, ha létezel, legalább egy apró kis jelet adj számomra, bármilyen kicsit, mondjuk egy lottó ötöst...Eltelik ismér pár hónap, ismét fohászkodás, majd az Isten megunja és lekiabál óriási hangon: adnék én jelet, te szerencsétlen, de legalább egy lottót azért vehetnél...:)
Persze tanulságos tanmese, cseppnyi kis iróniával fűszerezve...
Talán első bejegyzésre ennyit, de hamarosan indul az élet ezen a lapon.
